Történetünk

Az Oázis - ahol meghallgatnak Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálatot a Jézus Társasága

Magyarországi Rendtartománya alapította a Szociális Testvérek Társasága, a Szalvátor Nővérek, a Segítő Nővérek Kongregációja, a Jézus Szíve Társasága és világi

szakemberek támogatásával. Csatlakozott a kezdeményezéshez a Nyolc Boldogság Katolikus

Közösség és a Magyar Pálos Rendtartomány.

Az összefogás célja az volt, hogy a sokrétű társadalmi kihívás, pszichológiai szükségletek

közepette a fiatalok és a családok lelkipásztori támogatására új szervezeti forma jöjjön létre.

Hiszen mindinkább tapasztalható

  • az alapvető igény a meghallgatásra, az elfogadásra, a megértésre és a szeretetre. Ennek betöltése krízisprevenciós hatású.
  • Európában jelenleg óriási a szellemi összezavarodottság és az értékválság, mindent áthat a szekularizáció, ezért sokan keresik a kapcsolatot valamilyen spiritualitással és az Egyházzal.
  • Korunkban bizonytalan és nehéz folyamat érett személyiséggé válni, különösen azok számára, akik támogató család, élő közösségek nélkül élnek.
  • A  kezelhetetlennek tűnő helyzetekben túl kevés az elérhető pszichológai segítő hely.
  • Alig fellelhető az ingyenes lelkigondozói ellátás.
  • Fontos számunkra, hogy a szerzetesközösségek összefogásával az Egyház így is elérhetővé váljon.

 

Szolgálatunk ma is hiánypótló. Ötéves fennállásunk során több közel 2800 személynek segítettünk, a lelkigondozói találkozások száma kb. 2250, míg a csoportfolyamatokkal együtt több mint 5000 találkozás valósulhatott meg. (Frissítve: 2019.08.06.)

"Az Oázisra először egy műhelyfoglalkozás hirdetése kapcsán figyeltem fel, önismeretről szólt, a pszichodráma módszerével. A csoportos megosztások által nagyon sokat kaptam. Rájöttem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki úton van és teljességre vágyik, bár ez a szó akkor nem volt tudatos bennem. Később személyes beszélgetésre is elmentem az Oázisba. Szó szerint Oázis volt, másképp léptem ki a kapun minden alkalommal. A leghálásabb azért vagyok, hogy megélhettem az érzéseimet, kimondhattam, úgy ahogy vannak. Ezt sem a családban, sem más közösségben nem éltem meg. Vagy rögtön adtak is tanácsot vagy azt mondták, hogy hú, ez nehéz lehet. Valahogy nem tudott oldódni, az, ami bennem volt. Itt ítéletek, előítéletek, jó tanácsok, Bibliából való idézgetések puffogtatása nélkül tudtam kimondani, elfogadást megélni, és továbblendülni segítő szavak által és a legfőbb, hogy a saját ritmusomhoz, helyzethez igazodva. Egy gyászfoglalkozás is feloldott sok tévhitet, amiért különösen hálás vagyok. Beszéltünk a tévmondatokról, amit megkaptunk szerettünk halálakor és felfedezhettem, hogy ezek tényleg azok. Jó szándékkal mondták nekem is, de csak mélyítették a sebeket. A legtöbb Oázisos foglalkozás felszabadított, levegőt tudtam venni. Volt egy vissza-visszatérő mondat, ami szorított és akkor ajánlotta a segítőm a terápiát. Nagyon nagy kihívás volt, de tovább mentem. Egyszer azt mondta, hogy teljesebb életem lehet, és akkor megmosolyogtam, mert közhelynek tűnt, de az a két b betű a végén kíváncsivá tett, hogy mi a helyzet ha igaz és nem csak teljes életem lehet, hanem teljesebb, jobb, mint volt és van. A terápia egy keményebb edzés az Oázisos foglalkozásokhoz képest, de kellett az a meleg, szeretetteljes hely, ahonnan tovább tudtam lépni. Kicsit a régi nagycsaládot pótolják, ahol voltak még mély beszélgetések, közös ünnepek, meghittség, szoros kapcsolatok, ahol lehetett találni valakit, aki meghallgat és a meghallgatásban ott van Isten is. Nem tőle leválasztva kezelünk egy területet, ami sebes, hanem Vele együtt egy munkatársával, hittel, még ha épp akkor kevesebb van, de a vágy ott van Rá és a gyógyulásra. Amiért még hálásabb vagyok, hogy amikor foglalkozásra mentem és beszélgetésre, ez mind ingyen volt, mert akkor nem tudtam volna megengedni egy nagy költségű terápiát magamnak és mások adománya, hozzájárulása révén részt vehettem ezeken."

Anonim - (csoport), lelkigondozói folyamat