Szakmai háttér

Az Oázis Csapata "Jel és forma".

Csapatunkat jelenleg 27 szakember alkotja (3 fő 2,5 státuszon biztosítja a szolgáltatás szakmai, adminisztratív, forrásteremtő és fizikális hátterét, 23 fő önkéntes és egy megbízott családterapeuta dolgozik velünk). Munkatársaink többféle szakirány képviselői (lelkigondozó, mentálhigiénés szakember, pszichológus, klinikai szakpszichológus, pszichiáter, szupervizor, pszichodráma vezető, pasztorális tanácsadó, gyásztanácsadó, családi életre nevelési tanácsadó és MFM-foglalkozásvezető, családterapeuta, logoterapeuta, lelkivezető). Vannak közöttünk szerzetesek és civilek, férfiak és nők, hogy ki-ki megtalálhassa nálunk a maga "emberét".

Az Oázis keresi és építi az együttműködést az egyházi és a civil mentálhigiénés, segítő intézményekkel az alábbi területeken:

  • lelkivezetés
  • lelkigyakorlatok
  • családterápia
  • ifjúságvédelem
  • pszichológiai tanácsadás
  • pszichoterápiás ellátás
  • mentálhigiénés és lelkigondozó szakemberek
  • szociális munka
  • gyásztanácsadás, gyászkísérés, gyászcsoportok

Munkatársunknak várjuk azokat, akik:

  • jártasak és képzettek a „pasztorális segítő beszélgetés”-ben;
  • teológiai és pszichológiai ismereteik, tájékozottságuk kellően integrált;
  • érett, felnőtt hittel, személyes istenkapcsolatot ápolva, elkötelezett, reflektív hitéletet élnek;
  • ismerik a ma emberének kérdéseit, elakadásait;
  • jellemzi őket a meghallgató szív, a tudatosság a találkozásokban, a csapatmunkára való képesség, rugalmasság, megbízhatóság, felelősségtudat, terhelhetőség;
  • akik barátságos, nyitott személyiségek;
  • készek a tapasztalatokra történő folyamatos reflexióra és a továbbképzésre;
  • van elég idejük, jó a humoruk;
  • akiket az Úr hív!

„Mély lelki válsággal küzdök évek óta. A hitem tartotta a lelket bennem, de sokszor úgy éreztem, hogy fogytán az erőm. Nehezen tudtam feldolgozni a velem történteteket, tele voltam "miértekkel", önsajnálattal, elkeseredéssel. Amikor rátaláltam az Oázis honlapjára és a meghirdetett csoportra, úgy éreztem, ott a helyem. Gondolkodás nélkül jelentkeztem. Ezidáig még nem vettem részt csoportos foglalkozáson, egy kicsit tartottam tőle... Kikkel leszek együtt, hogyan fogunk megnyílni egymás előtt, kapok-e választ a kérdéseimre, segít-e feldolgozni a bennem lévő fájdalmakat?

Már az első alkalom után örömmel és lelkesedéssel tértem haza és alig vártam a következő foglalkozást. A csoportbeszélgetések, az otthonra adott "házi feladatok", az egymással megosztott gondolataink nagyon sokat adtak számomra. Azzal, hogy életem eseményei más megvilágításba kerültek, lassan, de biztosan elindultam a gyógyulás felé vezető úton. Hálás köszönet!”

Sz. Ildikó