Az Oázis Csapata "Jel és forma".
Csapatunkat jelenleg 25 szakember alkotja, melynek közösségi lelkülete és irányultsága jel és mindennapi forrás is egyben (4 fő foglalkoztatott munkatárs, 21 fő önkéntes szakember - jelenleg 6 szerzetesrendből -, további 2 fő külső szakértő. Munkatársaink többféle szakirány képviselői (lelkigondozó, mentálhigiénés szakember, fókusztréner, pasztorális tanácsadó, gyásztanácsadó, logoterápiás tanácsadó). Vannak közöttünk szerzetesek és civilek, férfiak és nők, hogy ki-ki megtalálhassa nálunk a maga "emberét".
Munkatársaink között jelenleg a Szociális Testvérek Társasága, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek, a Jézus Kistestvérei, a Magyar Bencés Rend, a Schönstatt-Atyák Közössége és a Segítő Nővérek Kongregációja képviselői várják a minket felkeresőket.
Akik a minőségbiztosítást támogatják a rendszeres havi csoportos szupervízió keretében:
Török Gábor Pál
hittanár, lelkigondozó, pszichodráma vezető
A Regnum Marianum Katolikus Közösség tagja.
Jákfalvi Anett
okleves szociális munkás, szupervízor
Morassi Ákos Mario
a havi esetmegbeszélő tanácsadója
Munkatársunknak várjuk azokat, akik:
- jártasak és képzettek a „pasztorális segítő beszélgetés”-ben;
- teológiai és pszichológiai ismereteik, tájékozottságuk kellően integrált;
- érett, felnőtt hittel, személyes istenkapcsolatot ápolva, elkötelezett, reflektív hitéletet élnek;
- ismerik a ma emberének kérdéseit, elakadásait;
- jellemzi őket a meghallgató szív, a tudatosság a találkozásokban, a csapatmunkára való képesség, rugalmasság, megbízhatóság, felelősségtudat, terhelhetőség;
- akik barátságos, nyitott személyiségek;
- készek a tapasztalatokra történő folyamatos reflexióra és a továbbképzésre;
- van elég idejük, jó a humoruk;
- akiket az Úr hív!
„Közeledett a negyvenedik születésnapom. Óhatatlanul számvetést készít ilyenkor az ember. […] Így leltározgattam magamban, mikor tavaly (2019), egy júniusi napon kiderült, hogy újra gyermeket várok, szám szerint az ötödiket. Első reakcióként zokogtam és végig futott az agyamon minden „megoldása” a nem kívánt gyermekáldásnak. […] A Gondviselés nem hagyott magamra ebben a magányos, küzdelmes helyzetben sem. Lépteimet a jezsuiták Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálatába irányította, ahol alkalmam volt egy komoly beszélgetésre egy szerzetessel. Akkor értettem meg és fogadtam el, hogy bármilyen válságba és körülmények közé érkezik egy gyermek, jövetele mindenképpen áldás. Gyermekünket tehát ez a szerzetes szakember mentette meg az életre.”
