Szakmai háttér

Az Oázis Csapata "Jel és forma".

Csapatunkat jelenleg 27 szakember alkotja (3 fő 2,5 státuszon biztosítja a szolgáltatás szakmai, adminisztratív, forrásteremtő és fizikális hátterét, 18 fő önkéntes és egy megbízott családterapeuta dolgozik velünk, 2 fő gyesen). Munkatársaink többféle szakirány képviselői (lelkigondozó, mentálhigiénés szakember, pszichológus, klinikai szakpszichológus, fókusztréner, pszichiáter, szupervizor, pszichodráma vezető, pasztorális tanácsadó, gyásztanácsadó, családi életre nevelési tanácsadó és MFM-foglalkozásvezető, családterapeuta, logoterapeuta, lelkivezető). Vannak közöttünk szerzetesek és civilek, férfiak és nők, hogy ki-ki megtalálhassa nálunk a maga "emberét".

Az Oázis keresi és építi az együttműködést az egyházi és a civil mentálhigiénés, segítő intézményekkel az alábbi területeken:

  • lelkivezetés
  • lelkigyakorlatok
  • családterápia
  • ifjúságvédelem
  • pszichológiai tanácsadás
  • pszichoterápiás ellátás
  • mentálhigiénés és lelkigondozó szakemberek
  • szociális munka
  • gyásztanácsadás, gyászkísérés, gyászcsoportok

Munkatársunknak várjuk azokat, akik:

  • jártasak és képzettek a „pasztorális segítő beszélgetés”-ben;
  • teológiai és pszichológiai ismereteik, tájékozottságuk kellően integrált;
  • érett, felnőtt hittel, személyes istenkapcsolatot ápolva, elkötelezett, reflektív hitéletet élnek;
  • ismerik a ma emberének kérdéseit, elakadásait;
  • jellemzi őket a meghallgató szív, a tudatosság a találkozásokban, a csapatmunkára való képesség, rugalmasság, megbízhatóság, felelősségtudat, terhelhetőség;
  • akik barátságos, nyitott személyiségek;
  • készek a tapasztalatokra történő folyamatos reflexióra és a továbbképzésre;
  • van elég idejük, jó a humoruk;
  • akiket az Úr hív!

„Mély lelki válsággal küzdök évek óta. A hitem tartotta a lelket bennem, de sokszor úgy éreztem, hogy fogytán az erőm. Nehezen tudtam feldolgozni a velem történteteket, tele voltam "miértekkel", önsajnálattal, elkeseredéssel. Amikor rátaláltam az Oázis honlapjára és a meghirdetett csoportra, úgy éreztem, ott a helyem. Gondolkodás nélkül jelentkeztem. Ezidáig még nem vettem részt csoportos foglalkozáson, egy kicsit tartottam tőle... Kikkel leszek együtt, hogyan fogunk megnyílni egymás előtt, kapok-e választ a kérdéseimre, segít-e feldolgozni a bennem lévő fájdalmakat?

Már az első alkalom után örömmel és lelkesedéssel tértem haza és alig vártam a következő foglalkozást. A csoportbeszélgetések, az otthonra adott "házi feladatok", az egymással megosztott gondolataink nagyon sokat adtak számomra. Azzal, hogy életem eseményei más megvilágításba kerültek, lassan, de biztosan elindultam a gyógyulás felé vezető úton. Hálás köszönet!”

Sz. Ildikó