A GYÓNTATÓROBOTTÓL A LELKIGONDOZÁSIG

KORTÁRS MŰVÉSZEK ÉS LELKIPÁSZTORI SZOLGÁLATOK A VÁROSMISSZIÓBAN

Dátum és idő

Milyen szerepet játszhat a kortárs művészet az evangelizációban? Milyen üzenetet közvetít egy gyóntatószékben ülő robot vagy a brandenburgi kapu előtt élő alakokkal eljátszott Az utolsó vacsora? Hogyan működik München főpályaudvarán az állomásmisszió? Az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat a német egyházi segélyszervezetként működő Renovabis Alapítvány konferenciáján járt és kapott maga is bemutatkozási lehetőséget. Az eseményről Kovács Éva,  az Oázis szolgálatvezetője tudósít.

Nemzetközi konferencián mutatkozott be szeptember közepén az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat Münchenben. Az Egyház a nagyvárosban – A lelkipásztori szolgálatok kihívásai és lehetőségei Keleten és Nyugaton című kongresszus a Renovabis Alapítvány 23. nemzetközi találkozója volt, melyen 200 egyházi vezető és elöljáró vett részt 30 országból szeptember 11-12-én. A szervezet több mint két évtizede támogatja a kelet-európai újjáépítést, neve a 104. zsoltárból fakad: „…megújítod a föld színét”.

Szupervízió előtt a Kapuban

Az értékválsággal küzdő Európában, ahol mindent áthat a szekularizáció, sokan keresik a kapcsolatot valamilyen spiritualitással. Hogyan lehet megközelíthetővé tenni a XXI. században a személyes Istent és az egyházat a nagyvárosokban a társadalmi és kulturális változásokra nyitottan? – ennek lehetőségeit járta körül a kétnapos találkozó. A kezdeti fókuszt a liturgia—diakónia—martyria hármasa mint az egyház küldetése és az evangelizáció útjai adta. A bevezető előadásokban szó volt a városi élet fenomenológiájáról és a nagyvárosok szerepéről az Európai Unióban.

Irodalmi és zenei betétekkel is gazdagítva előadását nagyobb városok kulturális változásain vezetett végig Michael Stavarič, majd lehetőség volt személyesen is meglátogatni az Élő Egyház tereit.

Ilyen volt például az Állomás Misszió München főpályaudvarán, ami az első és az utolsó lehetőség lehet mindazon utazóknak, akik áldozatként, kitaszítottként vagy hajléktalanként segítséget kérnek.

A művészetek evangelizációs lehetőségeibe a St. Paul Plébánián lehetett betekintést nyerni. Az elsőre meghökkentő installációk között volt a pap helyén kivetített robot a gyóntatószékben, aki kedvesen fülelt a hang irányába, vagy a támasztóoszlopokra „loccsantott” kerámia-paradicsom.

St. Paul

 

A rendhagyó tárlatvezetés mélyebb megértésébe a müncheni-freisingi érsekség munkatársa, Ulrich Schäfer vezette be a résztvevőket. A templomban elérhető valamennyi műalkotás az építészeti adottságokhoz igazodott, s a lehetőség a művészek pre-evangelizációját és a művészek-tárlatlátogatók párbeszédét is támogatja.

St. Paul2

 

„Jó volt érezni a papok, püspökök odaszánt, friss, »ropogós«, Isten tervét fürkésző lelkületét – szívük »termőföldje« is meg volt újítva – fogalmaz az Oázis munkatársa, Ötvös Ágnes komplex művészetterapeuta. – Meglepetésként ért megtapasztalni a művészet szerepét abban, hogyan érheti el a ma emberét az egyház. Láttunk példákat plébániákon, ahogy a művész az alkotásain keresztül dialógust indít a betérő emberrel. Különösen erős hatást gyakorolt rám az augsburgi St. Moritz templom, ahol a templombelső »levetkőztetése« után csak egy dolog vonzza a tekintetet, a sétáló Jézus szobra a szentélyben. Nem a keresztre feszített, hanem az élő, jelenlevő, ma is ható és mozgásban lévő Jézusra irányul a figyelem.”

St. Moritz

 

A konferencia második napján Markus-Liborius Hermann előadásában további újszerű pre-evangelizációs megoldásokat láthattunk – folytatja Ötvös Ágnes. Berlin főterén Leonardo Da Vinci Az utolsó vacsora című festményét illusztrálták emberekből. A járókelők megálltak, elindult a párbeszéd – ismét formabontó lehetőség, mely mellett nem tudtak szó nélkül elmenni az emberek.

Berlin

Észak-amerikai tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel Bubble Cupich bíboros, chicagói érsek, aki munkatársaival a sebezhetővé vált felnőttek védelmét támogató és a prevenciót elősegítő lehetőségeket mutatott be. A nyitott és alacsonyküszöbű ellátóhelyek: új lehetőségek a lelkigondozásban című workshopban az augsburgi St. Moritz plébánia, a 47 éve működő Münchner Inseln, valamint az – alapítása óta eltelt öt év után is várólista nélküli, anonim és térítésmentes – Oázis kapott helyet. Utóbbi munkatársai egyszeri személyes találkozásban vagy hosszútávú lelkigondozói folyamatban kísérik a betérőket feltétel nélküli elfogadással úgy, hogy találkozzanak értékeikkel, erőforrásaikkal, és mindezekkel élni is tudjanak.

Az Oázis – ahol meghallgatnak hiánypótló jelenlétét igazolja, hogy az elmúlt öt évben közel háromezer személyt segített mintegy ötezer találkozásban.

A tb-alapú ellátásba vagy pszichoterápiás folyamatba csak akkor jutnak az emberek, ha már kórházi kezelésre szorulnak, vagy ha képesek megfizetni a lelki egészséget támogató, helyreállító segítséget. Ugyanakkor a lelkigondozás a legalkalmasabb professzionális segítség mindazok számára, akik elakadtak a személyes életükben, magányosak vagy konfliktusaik lettek az egyházban, illetve istenkeresők – számukra az Oázis az egyház kapuja.