Facebook
OK
Kezdőlap > Rólunk > Médiamegjelenéseink > Tabutémáról beszélgettek az Oázisban: Lehet egy ...

Tabutémáról beszélgettek az Oázisban: Lehet egy hívő kábítószeres? (Magyar Kurír)

Tabutémáról beszélgettek az Oázisban: Lehet egy hívő kábítószeres?

2015. április 30. csütörtök 15:16

Április 29-én este a budapesti Párbeszéd Házában az Oázis „Beszéljünk róla” sorozata keretében beszélgetést tartottak Kály-Kullai Károly narkológus, mentálhigiénés szakember, a Sziget Droginformációs Alapítvány vezetője és Régi Annamária, a Drog Stop Budapest Egyesület munkatársa részvételével.

Köztünk ilyesmi nem fordul elő. Vagy mégis? Lehet drogos a gyerekem, ha keresztény, hívő vagyok? Tudom, milyen az élete, és hová jár szabadidejében? Megvédhetem a gyermekem a droghasználattól? Mit kezdjek kábítószeres gyermekemmel, hogyan állhatok mellette? Hogyan véd meg a hit a drogtól?” – ezekkel a kérdésekkel hívták mindazokat, aki szívesen beszélgetnek erről a tabuként kezelt témáról. A hívószavak valóban megszólítottak minden csoportot: a beszélgetésen részt vevők között volt tanár, védőnő, szülő, beteggondozó, érintett, gyógyult alkoholista és kábítószerfogyasztó, gyermekotthonban dolgozó nevelő, katolikus lelkiségi mozgalom képviselője.

Az est házigazdájaként az Oázis lelkigondozó szolgálat nevében Törőcsik Júlia SSS köszöntötte a vendégeket. Hangsúlyozta, hogy szándékuk szerint a fórum elindít majd egy folyamatot, amely segít, hogy a kábítószer-fogyasztás keresztény körökben tabutémaként kezelt jelenségét a jézusi, irgalmas hozzáállással közelítsük meg.

Kály-Kullai Károly mentálhigiénés szakember Szent II. János Pál pápa szavaival adta meg a beszélgetés alaphangját: „A kábítószerrel való leszámolást nem segíti a hiábavaló riogatás, ijedtség, sem az elhamarkodott, leegyszerűsített okoskodás. Egyedül annak az erőfeszítésnek van értelme, amely az egyén megismerésére, belső világának megértésére irányul: amely az érintetteket emberi méltóságuk felfedezésére vagy újrafelfedezésére ösztönzi; segíti őket, hogy új életet kezdhessenek, s életük tevékeny alakítójaként újra felébresszék magukban azokat az erőforrásokat, amelyeket a kábítószer eltemetett; mozgásba hozzák akaratukat, hogy bizalommal telve biztos és nemes ideálok felé induljanak” – mondta a pápa 1984-ben a terápiás közösségek találkozóján.

A beszélgetés három központi kérdés körül forgott: a bizalom, a valósággal való szembenézés és a szülők, hozzátartozók, pedagógusokfelelősségvállalásának problémája körül. Mindkét szakember arról az alapvető hozzáállásról tett tanúságot, hogy bizalommal, felnőttként kell közeledni az érintettekhez, hogy képesek legyenek megnyílni, és maguk is bizalommal fordulni segítőik és általában az élet felé.

Kály-Kullai Károly, aki harminc éve dolgozik a szakmában, azt hangsúlyozta, hogy meg lehet gyógyulni. Miután felvázolta, hogyan alakult Magyarországon a kábítószer-probléma kezelése országos szinten  a nyolcvanas évektől kezdve, elmondta, hogy napjainkban két nagy kérdéssel állunk szemben: a tizenévesek felé irányuló addiktológia hiányával és azzal, hogy nem tudjuk, hogyan hatnak közép- és hosszú távon a dizájnerdrogok az ember életére. Régi Annamária megerősítette ezt az aggodalmat: rengeteg fiatal fogyasztja a dizájnerdrogokat, melyek agresszívvá teszik őket, és fokozatosan leépítik az idegrendszerüket. Imertette egy kutatás eredményét, amely szerint már a nagyon fiatalok között is terjed a szifilisz és a hepatitis C-fertőzés, mert a dizájnerdrogokat is intravénásan adják be maguknak.

dizájnerdrogok olyan vegyületek, amelyeket a kábítószerlistán szereplő tiltott anyagok apró változtatásaival állítanak elő. A kémiai szerkezet apró módosítása is jelentős hatással lehet az anyag élettani hatására, nem beszélve arról, hogy az emberi szervezetre gyakorolt hatása is változik. Ez jelenti a legnagyobb veszélyét ezeknek a szereknek. 

Forrás: Webbeteg.hu


Régi Annamária maga is végigjárta a függőségtől a gyógyulásig tartó nehéz, küzdelmes utat, és vallja: annál hatékonyabban lehet gyógyulni, minél nyíltabban tudunk beszélni a problémáról. Nem megoldás, ha az iskola és a család lemond a kábítószer fogságába került fiatalról. Beszélni kell a problémáról, segítséget kell kérni, hiszen léteznek segítő közösségek. Ő maga a munkája során azt tapasztalja, hogy nagy hiány van a bizalomban. Nincs kivel beszélni, a család és az iskola is túl van terhelve. Pedig nagyon fontos a segítő kapcsolat: saját gyógyulása is annak köszönhető, hogy újra és újra bizalmat kapott.

Kály-Kullai Károly elmondta, hogy a 2014-es állami drogstratégiának fontos része a szülői felelősségvállalás megerősítése. A szülői szerep napjainkban oldódni látszik, a tízéves gyerekeket gyakran felnőttként kezelik, ezért kimarad a nevelésből egy fontos szakasz. Pedig a kamasz még gyerek, és nem jó, ha a szülők elengedik a kezét. A szülői felelősség nem ruházható át másra, viszont fontos, hogy a segítő szakmában dolgozók tudják támogatni a szülőt abban, hogy megerősödjön a felelőssége. A drogszakértő felhívta a figyelmet az önsegítő csoportok értékére: a szülők nagyon sokat tudnak segíteni egymásnak. Az önsegítés kultúrája lassan terjed, pedig hihetetlenül hatékony lehet, ha a szülő meg tudja osztani a gondolatait másokkal, akik mellé állnak. Jó lenne pedagógusokból álló önsegítő csoportokat is létrehozni  – tette hozzá. Törőcsik Júlia felajánlotta erre a célra az Oázist, ahol szívesen vendégül látnák a csoportokat.

Felmerült a kérdés, vajon megvédhetjük-e gyermekeinket attól, hogy a szórakozóhelyeken megismerkedjenek a kábítószerekkel? Régi Annamária tapasztalatai alapján gyakorlati tanácsokat adott arra az esetre, ha gyermekünket elengedjük a szórakozóhelyekre. Hangsúlyozta, hogy fontos előre megbeszélni vele, mi várhat rá; fel lehet hívni a figyelmét az esetleges veszélyekre, következményekre. Mutathatunk  filmeket is a fiataloknak a témáról (például Egy kosaras naplója28 nap, illetve más kisfilmek a YouTube-on).

A Drog Stop munkatársa elmondta, hogy a kábítószer-probléma hosszú időn keresztül alakul ki az életkorából fakadóan eleve szorongó, bizalmatlan kamaszban. Mire a szülő felismeri és a gyerek maga is beismeri a függőséget, addigra valóban nagy a baj, és megromlanak a családon, iskolán belüli viszonyok is. A szülőnek tudnia kell mindig újrakezdeni – hangsúlyozta a kábítószeresekkel foglalkozó szociális munkás. A kapcsolat mindig változhat. Fájdalmas út ez, de lehet változni, érdemes megtenni kis lépéseket, kipróbálni egyszerű módszereket: elmenni egy-egy sétára, kirándulásra, más közegben beszélgetni, időt szentelni a gyerekre.

A szülői felelősségen túl szóba került az iskola felelőssége. Vajon ad-e védettséget a katolikus iskola? Ebben a kérdésben nem volt egyetértés, a szakértők azt hangsúlyozták, hogy a probléma mindenkit érinthet, neveltetéstől, szülői háttértől és iskolától függetlenül. Régi Annamária megerősítette, hogy a katolikus iskola adhat egyfajta védettséget, de a két dolog – a katolikus iskola és a védettség – nem jár kéz a kézben. Nagyon fontos, hogy ne csak elvárásokat fogalmazzunk meg gyermekünk számára, hanem hiteles életpéldákat is lásson. Kály-Kullai Károly annak a fontosságát hangsúlyozta, hogy legyen a kamaszok körül közösség, hiszen lázadnak ugyan, de ők is mintakövetők, és csak olyan mintát tudnak követni, amit megtapasztalnak. Ismét II. János Pál pápát idézte, aki határozottan képviselte, hogy az egyháznak küldetése van az eltévedt, menekülő emberek felé: „A pszichológusok és a szociológusok szerint a legfőbb ok, amely a fiatalokat és a felnőtteket a kábítószer pusztító élménye felé vezeti, abban rejlik, hogy nincs világos és meggyőző erejű motivációjuk az élethez. Valóban, a biztos mértékek hiánya, az értékek pusztulása, az a meggyőződés, hogy semminek nincs értelme, és nem érdemes élni, az a tragikus és kétségbeesett érzés, hogy arctalan vándorok vagyunk egy abszurd világegyetemben, bárkit az elkeseredett és csalódott menekülés útjára űzhet.”

Kály-Kullay Károly elmondta, hogy plébániákra is jár beszélgetéseket tartani, és mindig megdöbbenti, hogy már a kisgyerekes szülők is előre félnek a kábítószer problémájától. A szülői szerep erodálására nem adunk választ közösségeinkben sem. Sokszor nem használjuk ki a közösségi kapcsolatokban rejlő kincseket. Pedig a fiatalok számára nagyon fontos, hogy szorongásaik közepette tudnak-e kötődni valahová, tudnak-e tartozni egy közösséghez.

A mentálhigiénés szakember kiemelte, hogy amikor 2002-ben megkezdődött a drogügyi koordinátorok, vagyis a témában jártas, felelősséget vállaló tanárok állami szintű képzése (amelyet sajnos félúton leállítottak), akkor a katolikus iskolákból és általában az egyházi iskolákból nagyon kevés pedagógus jelentkezett. Hozzátette, hogy ez azért is sajnálatos, mert éppen ezekben az intézményekben nagyon jó alapok vannak ahhoz, hogy segíteni tudjanak.

Régi Annamária megerősítette, hogy sok jó családból származó gyerek is van a drogosok között. Az ő családjában a hit is jelen volt. Neki személyesen a hit abban segített igazán, hogy volt hová visszakanyarodnia. Olyan helyre talált, a Cenacolo közösségre, amelybe nem belehelyezték, hanem amelynek valóban ő maga is része lett.

A beszélgetésbe bekapcsolódva egy gyermekotthonban dolgozó nevelő hangsúlyozta: ha nem számolunk azzal, hogy a gyerek esetleg fogyaszthat alkoholt, drogot, cigizhet, akkor nincs esélyünk arra, hogy hatást gyakoroljunk rá. Hatást gyakorolni nem lehet megfeszített erővel, hanem inkább úgy, ahogyan az aikidó harcművészetben: az ember az ütést nem kivédi, megállítja, hanem átalakítja az energiáját, és ezt az átalakított energiát viszi tovább. Vagyis együttműködik. Kály-Kullai Károly igyekezett a valóságba átültetni ezt a hasonlatot, hogy használható legyen a hétköznapokban. A közös gondolkodás során kiderült: ha ellenállásba ütközünk, még nagyobb erővel küzdünk az igazunkért. Erre rímelt Régi Annamária tanúságtétele is, aki többször hangsúlyozta, hogy ő mindig újra és újra bizalmat kapott a szüleitől. Hozzátette, hogy édesanyja szeretete, alázata a hitéből fakadt. Fontosnak tartja, hogy ezt a jézusi szeretetet tudjuk erősíteni az érintettekben is, a fiatalokban és a szülőkben: azt a szeretetet, amely akkor is megmarad, ha elutasítják, becsapják őket.

Törőcsik Júlia reményteljes szavakkal zárta le a beszélgetést: nehéz szembesülni a valósággal, de ha szembesülünk vele, az lehetőséget ad a probléma kezelésére. Kiemelte, hogy a gyógyulásban ott tudnak a leginkább segíteni, ahol jelen van a spiritualitás.

Sziget Droginformációs Alapítvány 1996 óta működik, egyéni esetkezelést, személyes és telefonos tanácsadást és közösségi ellátást is nyújt, illetve tevékenyen részt vesz az iskolai prevencióban. Működtet szülő- és hozzátartozói csoportot, gyűjti a drogproblémákban felmerülő információkat.

Drog Stop Budapest Alapítvány több mint húsz éve működik, ingyenes telefonos segélyszolgálatot tart fenn. Foglalkoznak prevencióval, klubokat működtetnek és eltereléscsoportokat, melyekben sok fiatal és felnőtt vesz részt, akik így elkerülhetik a kisebb vétségekért járó hatósági büntetést.

Cenacolo egy keresztény közösség, amely befogadja az utat tévesztett, csalódott, reményvesztett fiatalokat, akik arra vágynak, hogy megtalálják önmagukat, az élet értelmét és örömét. Magyarországon ugyan nincsen házuk, de vannak önkénteseik, gyógyult egykori kábítószerfüggők, akikhez fordulhatnak az érintettek.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

 

http://www.magyarkurir.hu/nezopont/tabutemarol-beszelgettek-oazisban-lehet-e-egy-hivo-kabitoszeres


A hely, ahol fontos vagy

Budapest VIII., Mária utca 25.
Azonnali lelkisegélyhelyek
Kapcsolat
Szakmai háttér

Címünk:
Budapest VIII., Mária utca 25.

 

Nyitva tartás:

hétfő: 14:00-19:00
kedd: 14:00-19:00
szerda: 10:00-17:00
csütörtök: 14:00-19:00
péntek: 10:00-15:00

Az Oázis nyáron is nyitva tart, mindösszesen augusztus 6-20-a között leszünk zárva.

Szeretettel várjuk!

Copyright OAZIS 2013  |  All rights reserved
RSS LinkedIn Twitter Facebook