Történetünk

Az Oázis - ahol meghallgatnak Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálatot a Jézus Társasága

Magyarországi Rendtartománya alapította a Szociális Testvérek Társasága, a Szalvátor Nővérek, a Segítő Nővérek Kongregációja, a Jézus Szíve Társasága és világi

szakemberek támogatásával. Csatlakozott a kezdeményezéshez a Nyolc Boldogság Katolikus

Közösség és a Magyar Pálos Rendtartomány.

Az összefogás célja az volt, hogy a sokrétű társadalmi kihívás, pszichológiai szükségletek

közepette a fiatalok és a családok lelkipásztori támogatására új szervezeti forma jöjjön létre.

Hiszen mindinkább tapasztalható

  • az alapvető igény a meghallgatásra, az elfogadásra, a megértésre és a szeretetre. Ennek betöltése krízisprevenciós hatású.
  • Európában jelenleg óriási a szellemi összezavarodottság és az értékválság, mindent áthat a szekularizáció, ezért sokan keresik a kapcsolatot valamilyen spiritualitással és az Egyházzal.
  • Korunkban bizonytalan és nehéz folyamat érett személyiséggé válni, különösen azok számára, akik támogató család, élő közösségek nélkül élnek.
  • A  kezelhetetlennek tűnő helyzetekben túl kevés az elérhető pszichológai segítő hely.
  • Alig fellelhető az ingyenes lelkigondozói ellátás.
  • Fontos számunkra, hogy a szerzetesközösségek összefogásával az Egyház így is elérhetővé váljon.

 

Szolgálatunk ma is hiánypótló. Az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat 2014. február 11-i nyitása óta 2021. június végéig összesen 4313 személyt segített 7278 találkozás keretében: egyéni lelkigondozói beszélgetésben és csoportos találkozásokban, az Oázis helységeiben vagy Mobil-Oázis során. Mindezt évente 11 (kezdetben) — 25 (maximum) fő önkéntes és 2—2,5 státuszban foglalkoztatott munkatárs biztosította. (A fenti időszakban 2,5 státuszú munkatárs és 18 önkéntes.) (Frissítve: 2021.08.28.)

„Az egyetem utolsó évében komoly válságban voltam. Kimerültem. Motiválatlanná és lehangolttá váltam. A konzulensem nem segített, csúsztam, csúsztam, végül elbuktam a szakdolgozatot, az szörnyű volt. Már nem szerettem a szakot, amin tanultam, váltani akartam, de nem tudtam, mit kezdjek az életemmel. Egy keresztény fiatalokból álló közösség vezetője voltam, de elfogyott a lendületem. Ahelyett, hogy felvirágoztattam volna, csak a túlélésre játszottam. A folyamatos stresszben már az Istent sem éreztem magamhoz közel. Frusztrált, hogy irigylésre méltó életem lehetne, de nem tudom megélni. Biztos voltam benne, hogy ha ez huzamosabb ideig így marad, abba beleőrülök. „A hely, ahol meghallgatnak” – Becsöngettem a nyolcadik kerületi épületbe, ahol az egyik önkéntessel külön szobába vonultunk, és egy órát beszélgettünk. Biztonságot adott, hogy valaki segít, merre induljak el. És jó volt, hogy elmondhattam, így magamnak is megfogalmazhattam, hogy mik a nehézségeim. Azzal, hogy nem ismertük egymást, tét nélkül beszélhettem. Végül az önkéntestől hallottam arról az énerősítő spirituális önismereti csoportról is, amelynek köszönhetően egyenesbe jöttem. A szakdolgozatomat megírtam, a mesterképzést már egy új egyetemen kezdtem el. Visszataláltam az Istenhez, és az életem jó irányba halad.”

Anonim - lelkigondozói folyamat és csoport