Beszámolók az „ADJ INNOM!” Lelkigondozói szakmai konferenciáról

Az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat 10 éves fennállásának alkalmából szakmai konferenciát szerveztünk 2024. október 21-én a Párbeszéd Házában.

A 106 résztvevő az ország több pontjáról – Szeged, Kaposvár, Esztergom, Vác és Budapest –, valamint a határon túlról, Erdélyből és Kárpátaljáról érkezett. A találkozón több szerzetesrend is képviseltette magát. A résztvevők lelkigondozók, terapeuták, szociálisintézmény-vezetők, egyetemi oktatók voltak.

A délelőtti előadásokat Sipka Bence Burokba zárva című, a technológia társas kapcsolatainkra gyakorolt hatására fókuszáló prezentációja nyitotta meg. Az előadó hangsúlyozta: a megoldás nem a modern technológia elutasításában, hanem ésszerű alkalmazásában, a tudatos hozzáállásban rejlik. 

Tizenegy órától Dr. Versegi Beáta Mária szerzetesnővér tartott előadást Ki az ember? címmel az emberi méltóságról, szabadságról és értékességről. A „Ki vagyok én az Isten szemében?” kérdése sokunkat az előadást követően is elkísért.

Az ebédszünet alatt a konferenciateremben megtekintettük az egyes intézmények, szervezetek munkáját ismertető poszterek, plakátok, szórólapok gazdag, színes kavalkádját.

A délután workshopokkal folytatódott hat csoportban.

1.Dr. Török Gábor A spirituális reflexió és önszupervízió támogató lehetősége a lelkigondozásban című foglalkozást vezette, ahol a résztvevők monodrámás helyzetgyakorlatokat próbálhattak ki, ily módon kaptak támpontokat az önreflexióhoz és érzéseik felismeréséhez. 

2. Dr. Zsoldos Enikő Megszelídített szorongás című workshopján a lelkigondozók gyakorlati segítséget kaptak a szorongás fajtáinak és saját kompetenciahatáraik felismeréséhez. Sokan azt a gondolatot vitték tovább, hogy  a szorongás része a normális életnek. Nem megszüntetni kell, hanem szembenézni vele. 

3. A Frivaldszkyné Jung Csilla Hogyan segíthetünk a logoterápiás szemlélettel, eszközökkel? című műhelymunkát választók új logoterápiás eszközökkel gazdagodtak, és megfogalmazták, hogy mennyire fontos a pozitívumok kiemelése bármely probléma esetén. 

4. Bellovics Gábor atyánál (Vallásosságunk korlátai) a résztvevők az ítéletmentes kommunikáció, az irgalom és a meghallgatás fontosságáról beszélgettek jó hangulatban, oldott légkörben. 

5. M. Dr. Dulácska Csilla Fókuszolással a lelki egészségért címmel tartott workshopot, ahol a fókuszolás, azaz a testünkben jelentkező érzések és érzetek felismerése, elfogadása, valamint az önmagunkhoz való szeretetteljes kapcsolódás gyakorlása állt a középpontban. 

6. Sipka Bence plenáris előadása megtartása mellett a Dopamin-egyensúly című foglalkozást is koordinálta. A résztvevők elmondták, hogy érdekesek volt számukra a dopaminszintre ható szerekről és tevékenységekkel kapcsolatos konkrét adatok, információk, és emellett hasznos, gyakorlati tanácsokat kaptak az egészséges dopaminszint fenntartásához. 

Minden workshop könyvajánlással, a téma iránt érdeklődők számára hasznos szakirodalmak ismertetésével zárult. 

A konferencia ökumenikus imádsággal fejeződött be.

Mindannyiunknak jó volt újra látni régi ismerősöket, egykori tanítványainkat, tanárainkat, és jó volt új kollegákkal megismerkedni. Nagy öröm volt számunkra ez a konferencia, ugyanis Covid-járvány óta először nyílt lehetőségünk arra, hogy hasonló hivatásúakkal találkozzunk. 

Tele volt a nap jó kedvvel, kedvességgel, ismerős arcokkal, sok humorral és őszinte mosollyal, kreatív képekkel és játékossággal, testi lelki finomságokkal. Ünnep volt így együtt lenni, sokszínűen az ökumené jegyében! 

Szakmai beszámoló egyik önkéntes kollégánktól

Nagyon nagy várakozással voltam a nap első előadása kapcsán, mivel fiatalokkal foglalkozva nagyon húsbavágó élményeim vannak annak kapcsán, hogy a mai technológia adta lehetőségek és befolyások mely irányba alakítják az új generációk attitűdjeit. Első reflexióként gyakorta e változás negatív vonatkozásai tódulnak szemünk elé. Egy szemléletes hasonlattal élve az előadó jól visszaadta ezen félelmeinket: a technológia elsőre olyan számunkra, mint a Jurassic Park: ámulattal és csodálva tudjuk nézni, amíg kellő távolságban és keretek közé van zárva, ám mikor elszabadulnak a nagy dinoszauruszok, ez a kép már rettegést és zűrzavart okoz. Napjainkban talán így állunk lelkigondozóként mi is a „ciber migráció” áradata előtt.

Ám egy fontos szemléletváltáshoz sikerült eljutnunk a délelőtt folyamán: a technológiára nem mint eszközre kell tekintenünk, hanem mint egy "kapcsolatra" – hiszen komoly kölcsönhatásban vagyunk. Ez a kép már sokkal foghatóbb és közelebbi lett egy ún. mentálos és holisztikus szemléletű agynak is. A mi feladatunk tehát, hogy ezt a "kapcsolatot" jól fejlesszük ki, s így fogalmazva e folyamat lépései már világosabbak és konkrétabbak. Ennek egy része a felelősségünk meghatározása, a keretek bölcs megszabása, a lehetőségek minél jobb ismerete, és az egyensúly kiépítése. Ezáltal válhat ez az új  technológia ellenségből valójában újra segítő társunkká.

Dr. Zsoldos Enikő: Megszelidített  szorongás - Szorongásos kórképek lelkigondozói vetülete, hatékony technikák c. workshopon vettem részt. A workshopon korunk egyik legaktuálisabb tünetrendszeréről beszélgettünk: a szorongásról. Ez olyan alap és örök emberi, mint ahogy az elfogadás utáni vágyunk, a félelmeink vagy épp a kötődési igényünk. Hozzánk tartozik, és előnyös, ha minél jobban megismerjük, kapcsolatba lépünk vele, s pont ezáltal meg is szelídül. 

Minden történelmi kornak megvannak a maga szorongásai – a posztmodern szorongása szorosan összefügg az individualizációval és a digitális forradalommal, ebből fakadó elmagányosodással. Számomra megdöbbentő volt látni, hogy az ’1-sok irányú’ megosztás, kommunikáció: azaz a posztolás a szociális háló felületein mekkora rombolást végez, és hatalmas forrása pont a fiatalság szorongásainak.
Szakmailag a legmeghatározóbb pillanat az volt, amikor rátekintettünk arra, lelkigondozóként mi lehet a mi szerepünk szorongó kliensek esetén. Megdöbbentő volt látni a statisztikát, amelyben grafikus lebontását láttuk annak, általában mely problémákkal mely szakembereket keresnek fel. És bár a szorongás hatékony kezelése pszichoterápiákon és pszichiátriai kezeléseken történik, mégis mintegy első lépésként minket keresnek meg a kliensek. Hatalmas felelősség, de egyben hatalmas bizalom is egyben klienseink részéről. Segíthetünk számukra megtalálni belső erőforrásaikat, hogy tudjanak továbbmenni gyógyulásuk útján. Sokszor elég a bátorításunk, ill. ha sikerül őt megnyugtatni és megtartani félelmei viharában, vagy támogatásunk a számára szükséges szakember megkeresésében, hogy ne maradjon ebben sem magára. Már eleve ez a jelenlétünk is szorongáscsökkentő számukra.

Számomra is bátorító volt megtapasztalni ebben a kis körben is azt a nyitottságot és emberséges szeretet, amellyel szakemberek együtt tudnak gondolkodni, cselekedni mások segítésében.
Mi sem tükrözi ezt jobban, mint két elhangzott gondolat:

„A bibliai ’Ne félj!’ üzenete annyit jelent: tudni, hogy a teljes szeretet elűzi a félelmet: az a Szeretet, amellyel Isten szereti az embert. Isten abban a valóságban szegődik mellénk, amelyben épp vagyunk. Jelen van számunkra.”

„A milói Vénusz a szép ember képe! A maga töredezettségével és csonkaságával is elfogadható, és igenelhető ember, akiben rengeteg csoda és erő lakozik, akivel erre építve együtt tudunk dolgozni.”

Személyes beszámoló egyik önkéntes kollégánktól

Igazi ünnep!

Mikor egy eseményről szeretnék beszámolni, általában úgy kezdem, hogy összegyűjtöm magam számára azokat a kulcsszavakat, érzéseket, amelyek bennem megélés szintjén kapcsolódnak hozzá.

Az Oázis idén ünnepelt 10. „születésnapja” alkalmából megszervezett konferencia kapcsán 4 fontos kulcsszó született meg a lelkemben:

1. Szakmaiság

2. Lelkiség

3. Nagycsaládi közösség

4. Ünnep

1. Szakmai, mert nagyon jó volt olyan kollégák társaságába burkolódzni, akik ugyanúgy elkötelezettek egy szent ügynek, egy nemes célnak. Mivel sokan önkéntesként is szolgálnak, nagyon jó megélni, amikor szinte tapintható a lelkesedés, mert mindegyikünknek szívügye, küldetése a mások segítő kísérése. S mindezt egy jól felépített szervezeti keretben, ami biztos hátteret és támogatás, tud adni nekünk is. Mi kell ennél több?

2. Lelkiség, mert nem csak az előadások témáiban jelent meg az Isteni dimenzió, hanem a Lélek jelenléte belengte az egész napot. Mint egy jó illat, ott terjengett minden beszélgetésben, minden találkozásban, minden megosztásban. Számomra különösen megható volt a záró imádság, Andi lelkészi tanúságtétele és annak az élménye, mennyire gazdagító, és micsoda hatalmas erő van abban amikor keresztények egy lélekben, egy célért gyűlnek össze és tevékenykednek. 

3. Közösség, mert számomra nagyon meghitt pillanat volt az is, ahogy e konferencia témái megszülettek: ügyeleti idő kedves spontán beszélgetésében egyszerűen megosztottuk egymással, mi foglalkoztat bennünket mostanság, milyen kihívások találnak meg bennünket klienseink élettörténetei mentén, és ahogy szó szót követett egy meghallgató közegben, szinte ott sorakozott máris egy csomó kérdésfelvetés, amelyekben mindannyian szerettünk volna még inkább elmélyedni. És voala: akkor meg is van, mely témáknak szenteljük a konferenciai együttlétünket.

Valamint nagycsalád is, mert egész nap az együttlétünk hangulata azokat az emlékeimet idézték fel, mikor gyermekként a nagy családi összejöveteleken szájtátva hallgattam a ’nagyok’ gondolatait, megosztásait. Pont így éreztem magam az előadások, workshopok és megosztások alatt, és csak szívtam magamba mindazt, amit önmagunkból egymással megosztottunk. Hatalmas gazdagság!

4. Ünnep, mert már a nap elején a helyszín díszítése, előkészületi munkái is már olyan testvéri jókedvvel és izgalommal folytak, mintha egy mennyegzői lakomát és ünnepséget készítenénk elő. Tele volta a nap jó kedvvel, kedvességgel, ismerős arcokkal, sok humorral és őszinte mosollyal, kreatív képekkel és játékossággal, testi lelki finomságokkal. Ünnep volt így együtt lenni!